Energiák

• Nora Smith
• 2015. április 7. kedd

Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én aztán nem változom, én ilyen voltam és ilyen is maradok. Na, ők azok, akik nem látják a változásaikat, talán nem is fogják sosem. Az a kis réteg pedig, akik érzékelik a változásaikat időről időre kiejtenek a szájukon olyan mondatokat, ha ezt és ezt egy évvel ezelőtt mondja nekem valaki, nem hittem volna el, ma pedig a mindennapjaim része. A környezetünk változik, és mi ehhez idomulunk, vagy mi változunk, és ehhez igazodik a környezetünk? Szerintem mindkettő igaz lehet. Ha én nem alkalmazkodom a környezetemhez, kirekesztetté válok, és hibáztatni fogok mindenkit a saját sorsomért, de magamba nézni sosem fogok, és változtatni sem fogok. Ha pedig nem változtatok, hosszútávon semmi sem lesz jó bennem, velem, körülöttem.

Ám, ha felismerem, hogy valami nem úgy alakul, ahogy én szeretném, vagy állandó sikertelenségben élek, bármibe fogok kudarcra vagyok ítélve, és mégis képes vagyok némileg kívülállóként is tekinteni az életemre, akkor rá fogok jönni, hogy valami nem jó a gépezetben. Ha pedig nem jó, akkor hol a hiba? Netán bennem van? Esetleg taktikát kellene változtatnom, újratervezés indul? Igen, pontosan. Tehát keressünk új utakat, vagy csak hagyjunk mindent a fenébe, és ne foglakozzunk a megoldandó dolgokkal. Ha képes vagyok három lépést eltávolodni időnként magamtól, akkor jobban észreveszem a hibákat és lehetőségeket is.

Amikor sok rossz energia (gondolat, félelem, korlát, blokk) rohangál az emberek fejében, akkor sajnos ebben a világban is fognak élni. Ezt az állapotot erősítik, mert ezeket a negatív és rossz energiákat vonzzák. Mondhatnám azt is, hogy tapicskolnak benne, mint szüretnél a taposókádban. Aki mindig sötéten lát mindent, továbbra is úgy fogja látni és persze érzékelni is. Aztán pedig betegre panaszkodja magát, hogy ő mindent megtett a boldogulásáért, mégsem jut előrébb.

Menj ki az utcára, állj meg három percre, és nézegesd az emberek arcát. Mogorva, zárkózott, ideges, kerüli mások tekintetét, görnyedt hátú, szúrós tekintetű, rosszindulatú, méricskélő, figyelmetlen és erőszakos embereket fogsz látni zömében. Elvétve viszont látni fogsz olyan arcokat, akik finoman mosolyognak, csillog a szemük, éberek, figyelmesek, előzékenyek és segítőkészek. Na, ők is energiákkal „dolgoznak” csak ők a jó energia felhasználók. Kevesen vannak, és csak a saját fajtájuk kedveli és érti őket. Két ilyen ember találkozása azt utcán egy mosolygós köszönést idéz elő köztük, ismeretlenül is. Két idegen ember, akik lehet, hogy soha az életben nem találkoznak többet, de amikor a tekintetük találkozik, cinkosan, szinte kacsintanak is egymásra, majd tovahaladva, még mindig ott ül a mosoly az arcukon, percekkel később is.

A negatív energiájú emberek találkozása általában konfliktust eredményez és beszólogatást. Nagy műsor ez mondjuk egy boltban, buszon, vagy a gyalogátkelőn.

Amikor a negatív találja meg a jó energiával rendelkezőt, az is tanulmány, mert a negatív mindent el akar követni, hogy a jó passzban lévőt kizökkentse és felbosszantsa, lehozza arra a rezgésszintre, ahol ő van. Csak ez nem fog sikerülni egy stabilan jól lévő emberrel szemben, mert a jó rezgésű ezt pontosan érzékeli, és azt is tudja, hogy most az energiáira fáj a foga a gyengének. Az az ember, aki a jó és magas rezgésű energiákkal él, kő keményen megdolgozott ezért, évek munkája van mögötte, mire kialakította a saját technikáját a támadásokra, energiaelszívásokra, és nem fog adni energiát. Arról viszont tenni fog, hogy a negatív csapat tagja ezt minél hamarabb felismerje és pont kerüljön a csata végére.

 1999-ben történt egy nagyon édes jelenet, ami az orrom előtt zajlott. Tökéletes esete a pozitív és a negatív erők összecsapásának. Tihany, parkoló, Napfogyatkozás napja, nyár közepe, kora délelőtt. A hatalmas parkoló már korán reggel dugig volt, így a folyamatosan érkező autóknak várniuk kellett az üres helyre, vagy tovább állni és keresni a parton egy másikat. A bejáratnál fiatal srácok adták a parkolójegyeket és irányították a be és kihajtást. Egyszer csak egy autóból kiszólt egy igen molett, hiányos öltözékű fiatal pasi, hogy neki hely kell azonnal! A parkolósok nagyon udvariasan mondták neki, hogy sajnos egyelőre nincsen hely, várnia kellene. Erre a nagydarab kopasz srác elkezdte szidni az anyukájukat, teljes rokonságot, de ordenáré módon. Mire az egyik srác hátrafordult, ránézett a duci méregzsákra és annyit mondott,

– Meleg van ma nagyon, mi?

 A következő pillanatban a dagi, kopasz csikorgó gumikkal és füstfelhővel tűnt el a parkolóból.

Ha hagyom, hogy kihozzanak a sodromból, akkor én is az alacsonyabb rezgésszintre esem le, és utána napokig dolgozhatok azért, hogy visszakerüljek a jó helyemre. De, ha nem hagyom magam, akkor én maradok a jóérzésű állapotomban, a negatív ember, pedig kénytelen lesz visszabújni az odujába, és keresni egy következő áldozatjelöltet, hogy „ehessen” .

Egy évvel ezelőtt, amikor azt hallottam, hogy valaki úgy belépett az aurájába, hogy ordítani tudott volna, és csak hátrált, hátrált, hogy a betolakodó minél távolabb kerüljön az aurájától, elég érdekesen néztem. Régóta tudom, hogy van auránk, pont. De, hogy abba bele tud lépni egy másik ember és, hogy ez még nekem rossz is legyen…. Az hogy lehet? Ma már én is tudom, hogy ez valóban létezik. Pár héttel ezelőtt egy boltban álltam sorba a kasszánál. Pakolgattam a kosaram tartalmát a futószalagra és bámultam ki az üzlet ablakán. Egyszer csak a hátam mögött álló idős, nem kedves hölgy, először a bevásárló kocsit tologatta neki a derekamnak, majd amikor ez a próbálkozása nem jött be, mert nem reagáltam rá, taktikát és helyet váltott a kocsijával. Kocsi hátra, ő pedig előre állt, pont mögém. Beállt a bal vállam mögé, még a szuszogását is hallottam. Na, ekkor éreztem azt, hogy most megfordulok és lendületből leordítom a nyanyát, hogy szállj már ki az aurámból, basszus! Nem kapsz energiát, bármennyire is szeretnéd! Borzasztóan vissza kellett fognom magam, hogy ne szakadjon el nálam a cérna, mert ha ott kifakadok, az összes vásárló bolondnak nézett volna. Holott a hiba nem az én készülékemben van.

Nagyjából másfél éve döntöttem úgy, hogy elfogadom az energiák általi létezést. Persze, ez nem két nap alatt történik, ez egy folyamat. Az ember elkezd érdeklődni, utána olvas, kipróbál néhány technikát és még működnek is. Tehát kap visszaigazolást, hogy az ő életében is pozitív változásokat hoz. Amikor pedig megjöttek az első sikerek, kinyílnak az ajtók és egyik élmény hozza a másikat. Ma már semmi misztikus nincs abban, hogy az energiák rohangálnak bennem és rajtam keresztül. Kipróbáltam, működik, tehát elfogadtam. Amikor pedig az elfogadás megtörténik, jönnek az újabb csodák, amik egy év múlva már napi rutinnal használt technikák lesznek. És ennek sosem lesz vége, mert újabb és újabb kerítésekkel kerülök beljebb a saját világomban. Meglátom az összefüggéseket, leesik, hogy minden mindennel összefügg, minden mindennek az okozata, semmi nem történik ok nélkül, és egyszer csak azon kapom magam, hogy már nagy traumák sem döntenek le a lábamról, és sokkal hamarabb túljutok a kríziseken, a megérzéseim, belső hangom pedig egyre erősebb és hangosabb.

NoraS

 

Tetszett az írás? Köszönöm, ha megosztod 🙂