A galamb szó hallatán a legtöbb ember elhúzza a száját. A galamb az a madár, amitől a legtöbben, finoman fogalmazva, undorodnak. Koszos, büdös és egy halom betegséget hordoz. A sok kisgyerek kergeti a galambokat, és a szülők nem szólnak rájuk, hogy az állatokat nem bántjuk! De akkor miért van az, hogy kicsit arrébb tőlünk, mondjuk, Olaszországban a terek hemzsegnek a galamboktól és sokan kikapcsolódásként etetik őket.

Más a kultúra? Más a hozzáállás? Vagy csak a magyarok nem látnak az orruknál tovább és kell, hogy legyen egy madár, akit utálni és üldözni lehet?

Pedig az igazság az, hogy a galamb az egyik legnemesebb madár. Én erre akkor jöttem rá, amikor jó néhány évvel ezelőtt egy gerlepár kiszúrta az én 10. emeleti lakásom nappalijának, ülőgarnitúra mögötti sarkát és fészket rakott. Már csak azt vettem észre, hogy motoszkálás van a kanapé mögött és ott egy galambfészek, a mamával együtt, apa meg jön-megy az erkélyajtón és hordja az eleséget a mamának. Azonnal hívtam az állatorvost, hogy most mit tegyek? Eszemben sem volt kidobni őket, de azért az egy kicsit sok(k) volt, hogy galambok költöztek a nappaliba. A doki sok hasznos dolgot mesélt nekem róluk, és ezeket hallva egyértelmű volt, hogy a fészek és a család marad a kanapé mögött.

Ha megfogom a fészket, akár csak egy ronggyal, már rajta lesz az emberszag, és ha ezt a szülők megérzik, otthagyják a fészket és vagy nem kelnek ki a picik, vagy ha már „megszülettek”, akkor nem foglalkoznak velük a szülők. Kinek lenne szíve ilyet tenni? Nekem sose lenne. Nem voltak büdösek, nem voltak koszosak, és nagyon ritkán hallatták a hangjukat, tehát semmi zavaró nem volt abban, hogy velem élnek.

 A galambok költési helynek mindig olyat választanak, ahol ők jól és elsősorban biztonságban érzik magukat. Ezek szerint bejött nekik a lakásom, erkélyajtóhoz legközelebb eső sarka. A két gerléből nagyon gyorsan egy négyfős család lett. Ha a kanapára térdeltem, felülről be tudtam látni a fészekbe, és így napról napra figyelemmel tudtam kísérni a fejlődésüket. Nem tudom a többi madárnál hogy van ez, de egyszer csak azt  vettem észre, hogy repülni tanulnak. Ültek négyen az erkély korlátján és repkedtek, aztán visszajöttek, megint mentek egy kört. Ment ez mindaddig, míg egyszer a munkából hazaérve ott vártak az erkély korlátján ülve, szembe velem. Kicsit „beszéltek” hozzám, illegették magukat, majd megfordultak szép lassan, a város felé és egyesével elrepültek, utoljára.

Amennyire nem tudtam mit kezdeni az érkezésükkel, annyira megviselt, hogy kirepültek. Hiányoztak nagyon, mert a lakás részévé váltak. Nem kaptam semmilyen betegséget tőlük, holott érzékeny vagyok minden vacakra.

Ebben az időben tudtam meg, hogy a galambok egy életre választanak párt maguknak. Nem rohangálnak egyik nőtől a másikig, mint a legtöbb állat. Veszedelmesen jó a szemük, spirituális szempontból pedig az egyik legnagyobb becsben tartott madarak. Megnézted már ezt a madarat figyelmesen, repülés közben? Olyan a szárnya, mint az Angyaloké. Nagyon érzékenyek, és a tisztaságot képviselik.

 Három évvel ezelőtt ismét szerencsém volt egy ifjú párhoz. Ők az erkélyre költöztek a légkondi fölé és az erkély teteje alá. Tökéletes és biztonságos hely a fészek számára. Érdekes, hogy most nem a nappaliba jöttek, csak a terasz biztonságos zugába. Nem is voltak olyan közvetlenek, mint az első pár. Nagyon kellett figyelnem, hogy mikor menjek ki az erkélyre, mert a mama nagyon félős volt. A fölöttem lakó szomszédok minden alaklommal, amikor összefutottunk, kérték, hogy nagyon vigyázzak rájuk, mert ők fentről nagyon jókat moziznak. Tündériek a picik, szépen fejlődnek, csak én nem látok belőlük semmit, mert a fejem fölött vannak. Néha igazságtalannak is érzetem, hogy adom a helyet lakni meg költeni, de nem láthatom az eredményt. Ez a gerlepár háromszor két csemetét nevelt fel nálam. És csak egyszer láttam a kirepülős búcsúzást.

 Miért nem bírják az emberek a galambokat? A rigó jöhet, pedig sokat csipog és nagyon hangos, bár én nagyon szeretem őket. A cinke néha kimondottan idegesítő, de mégis halálra etetjük őket a télen. Akkora a bendőjük, hogy néha attól tartok, eldőlnek, és nem tudnak újra lábra állni.  Akkor a galambot miért üldözik? Mert nagyobb testű, és ha sokan vannak, egyszerre eszünkbe jut Hitchcock, Madarak című filmje? A galamb, mint galamblelkű, sosem fog emberre támadni.

Kerestem egy kis anyagot a galambokról

Az asszírok és a szíriaiak szent állatként vitték magukkal (i. e. 430-354) Athénbe. Ahinduk a szerelem istenét, Kamadevát ábrázolták galamb alakjában. A görögök révén jut el a korabeli Rómába, s a keresztény vallásban is szerephez jut: a Szentlélek galamb alakot ölt. Általános szimbólumként az európai kultúrában a béke és a boldogság jelképe.

Már az ókorban megfigyelték a galambok rendkívüli tájékozódó képességét, és elkezdték gyors üzenettovábbításra használni ezeket a madarakat. Hírvivőként már Salamon király(i. e. 1000) is alkalmazta a mai posták elődeit. A távíró feltalálásáig ez volt a leggyorsabb „postázási” mód. A versenyek során a madaraknak több száz kilométeres távot kell megtenniük otthonuk felé, s képesek több mint 10 órát, 45 km/h átlagsebesség felett folyamatosan repülni.

A ragyogó szem által biztosított látása irigylésre méltó. Már 2 m távolságból meglátja a táplálékát, felismeri a legapróbb magvakat is.

 A béke, az anyaság és a jövendölés női energiái. Az otthon szeretete és biztonsága, termékenység, ősi energiák szimbóluma. Lélekmadár. A galamb a régebbi korokban a szeretet, szerelem és a természetfeletti dolgok jelképeként említették. Gyorsaságot, kitartást, könnyedséget és ügyességet illetőleg a legjobb repülőkkel állnak egy helyen. A galamb nagyon fontos szereplője a népmeséknek, mondáknak, s a művészetekben is nagy szerepe van.

  Természetük a jónak és a rossznak a keveréke. Érzékeik és értelmi képességeik fejlettebbek a többi más madárénál. Békések – más állattal szemben is – és csendesek, jó megfigyelők, fajtársaikkal viszonylag elég jól összetartanak. Ha vihar közeleg, vagy ha szélvihar támad mindnyájan szoros érzelmeket tanúsítva, segítenek a másikon.

Az emberek az istenek követeinek tartották a szent madarat, áldották őket, imádkoztak hozzájuk. Ha valaki megölt egyet, azt keményen megbüntették.
   Kínában a hitvesi hűség, a hosszú élet megtestesítője, e mellett megtalálható a ’’gyermekadó istennő’’ fejeként is – a termékenység istennőjeként.

A görögök keletről vették át a galamb-kultuszt. A mitológiájukban Aphrodité egy fehérgalamb által kiköltött tojásból született, s ez által a madár a szerelem istennőjének a madara lett.
   A galamb szerepet kapott a görögök jóslataiban is: Dodóna szent ligetének jövendőmondó papnőit peleiadoknak hívták. A pelia görögül annyit tesz ’’galamb’’. A legenda szerint egyszer a liget egyik hatalmas tölgyén, egy éjfekete galamb fészkelt, s meghagyta, hogy ott építhessenek szentélyt. Később más helyeken a jövendőmondókat és a prófétákat is galamboknak nevezték.

A galamb sokszor mutat utat. Noé a bárkájából három napon keresztül galambot bocsátott ki. Az első nap a galamb visszarepült, a másodiknak már egy olajfaággal tért vissza, a harmadik nap pedig a madár már nem tért vissza – ez jelezte azt, hogy szárazföld már közel van.
  Nagy Sándornak egy vadgalamb mutatta meg az utat a dodonai jósdához.

 Atlasz a monda szerint részt vett az olümposzi támadásban ezért Zeusz azzal büntette, hogy a vállán kell hordania az égboltot egész életében. Atlasznak hét lánya volt, akik galambbá változtak, majd csillagképpé – hogy segítsenek apjuknak tartani az eget. A másik legenda szerint Atlasz lányai Orion – egy kegyetlen vadász, aki meg akarta ölni a föld összes állatát – elől menekültek. Galambbá változtak, aztán pedig csillagokká. Ez a csillagkép a ’’Fiastyúk’’ nevet viseli, amelyet késő ősszel és télen lehet az égen látni este kilenc óra körül déli irányban.  

 Forrás: Wikipedia

Ideje lenne megismerni ezeket a madarakat, meglátni a szépségüket, felfedezni az üzenetüket és megnyugodni a társaságukban.

NoraS