Mondok mást, nekem pl. sosem a Szilveszter az évforduló és az újév kezdete, hanem egy olyan dátum, ami évről évre önmagától kialakult. Valahogy mindig ezen a napon történt velem valami nagy fordulatot hozó változás. Kaptam egy remek állásajánlatot, vagy valami teljesen új dolog kezdődött el az életemben, de ez én vagyok.
Viszont, nem vagyok fogadkozó és ígérgető ember, én abban hiszek, ami már megtörtént. Ettől még én is hozok döntéseket, és képes voltam rászokni pl. a vízivásra, holott ez először kínnak tűnt. Itt jön képbe a tudatosság. Tudom, hogy a szervezetemnek vízre van szüksége, és ha tetszik, ha nem, erre oda kell figyelnem. Nem január elsején, hanem az év minden napján. Tudom, hogy fontos a helyes táplálkozás, a sok zöldség és gyümölcs, tehát erre is oda kell figyelnem az év minden napján. Tudom, hogy oda kell figyelnem a környezetemre, a családomra, a barátaimra, a munkámra, az idősödő ebemre, és ez az év minden napján így van. Karácsonykor az emberek megpróbálnak szeretni, de az év többi napján gyűlölnek. Szilveszterkor mindenki ígérget, mert a magyar ember erről híres! Csak ígérget, de nem teljesít! Ha egyszer összeírnám azt, hogy pl. a munkám kapcsán hány ember, miket ígért nekem, és nem volt Szilveszter, akkor veszettül gazdag lennék. De sajnos a legtöbb ember azért ígér, mert azt hiszi, hogy ezzel előnyösebb színben tünteti fel magát, arra viszont nem gondol, hogy idővel milyen vélemény fog kialakulni róla, na persze a háta mögött, mert ez is magyar szokás.
Az ember életében a nagy váltások sosem egyik pillanatról a másikra történnek, tisztelet a kivételnek. A változások, szerintem mindig egy folyamat része, nem a vége, hanem mondjuk a közepe. Elindul egy gondolat bennem, mondjuk tanulnék valamit. Ok, de mit? Meg fog jönni a válasz, ha hagyom kibontakozni. Aztán mondjuk négy hónappal később lesz az, hogy beiratkozom egy iskolába, vagy elvégzek egy háromnapos tréninget, vagy részt veszek egy fotós workshopon. Az ember ezt nem egyik pillanatról a másikra lépi meg, hanem átgondolja, megtervezi, tudatosan készül rá. Hogy van-e ennek köze a fogadalomhoz, szerintem van. Megfogadtam magamnak, hogy képzem magam, mert igénylem, jobban fogom érezni magam, több leszek általa, okosabb leszek, többet érek, vagy csak a munkám, de mindegy is. Magamért teszem, nem a külvilágnak. Kit érdekel a külvilág? Velük élek vagy magammal? Velük nézek szembe reggel a tükörnél állva vagy magammal? Tehát, miért kellene nekem bárki felé is fogadalmat tenni? Semmi értelme.
Te le mered írni magadnak!, hogy hol tartasz? Mire vágysz? Vannak egyáltalán céljaid, vagy csak „okosan” azt hiszed, hogy Carpe diem, aztán majd lesz valahogy? Ne éljünk a múltban, és ne a holnapot várjuk, hanem a mát éljük meg, de könyörgöm, ha időnként nem gondolom át a múltamat, és nem tervezek a jövőre, akkor cseszhetem a mámat, mert nem vagyok tudatos. Ezt a tudatosan élni kifejezést én nagyon sokáig nem értettem, ma már értem, és aki megfogadja magának, hogy megtesz mindent azért, hogy megértse a tudatos szó jelentését, teljes mélységében, mindent megtett azért, hogy ezt az állapotot el is érje. És amikor ez a tudatosság megvan, akkor semmi szükség fogadalmakra. A tudatos ember számára minden nap lehetnek új fogadalmak, mert végig is fogja csinálni. Meg fogja valósítani, tehát nem fogadalmai vannak, hanem tettei és sikerei.
NoraS
