Szer-elem 2. rész

Szer-elem magamat. Ha elsősorban mindig csak magadat szereled, akkor mindegy, hogy éppen egyedül vagy, vagy párban élsz, vonzó leszel. Ez a kisugárzás, ez a vonzalom, ez a belső egyensúly és a belső szépség. Ezerszer olvastuk már cikkekben, hogy a molett(ebb) hölgyek sokkal jókedvűbbek. Nézd meg a bőrüket, sima és bársonyos. Nézed őt, és furán érzed magad, hogy ő moletten hogyan lehet ennyire vidám? Ő miért nem húzódik meg egy sarokban és süti le a szemét, hogy nem nádszál karcsú és egy Gucci ruhát ő nem tudna felvenni, mert a tervező ekkora méretben nem készít. Ellenben ezen a molett nőn egy neve nincs ruha van, mégis pazarul áll neki. Csinos, ízléses, elegáns, nőies, illik a ruha színe a hölgy szeme és bőre színéhez, és azon agyalsz, ki a fene varrhat neki, és miért ő van a társaság középpontjában?

 Azért, mert ő elfogadja magát. Ő már végigment az elfogadás rögös és olykor fájdalmas útján, és mára megtanulta minden előnyét és használja is. Ő arra törekszik ma már, hogy jól érezze magát a bőrében. Áldozott rá időt és energiát, hogy megtudja, milyen színek illenek hozzá, és mik nem. Milyen szabású ruha áll jól neki, mi az, ami slankítja, kiemeli a derekát, és mik azok a kiegészítők amik feldobják a ruhatárát, és mi az, amit sose vegyen fel. Vagyis, ő már ismeri magát.

 A nádszál vékony nők többsége sajnos nem genetikai úton ennyire vékony és nőies. Nincs bajom a plasztikával, és az egészséges ételekkel, italokkal, de nincs értelme túlzásba vinni. Egy vékony nő sokkal többet aggódik  a kinézete és a megítélése miatt, mint a molett hölgyek. A vékonynak mindig toppon kell lennie, a molett pedig már ösztönösen öltözik és viselkedik, bárhol.

 A minap várakoznom kellett valahol, és a váróban az asztalon volt egy halom csajos újság. Kezembe vettem egyet találomra, és belelapoztam. Az egyik oldalon megálltam, mert megakadt a szemem a címen. Az pasik igazi véleménye a csajokról. Elolvastam az írást végig. A történet lényege az volt, hogy három srác elment tengerparti nyaralásra pár napra, csajok nélkül. Kiültek a tengerpartra, és elkezdtek a nőkről beszélgetni, egymás közt őszintén. Mellettük feküdt három magyar lány, akik végighallgatták a beszélgetést mély csendben, hogy ne bukjanak le, ők érti a fiúk szavait. Több, mint két oldalon párbeszédeket olvastam, a lényeg pedig az, hogy a pasik nem szeretik az anorexiás csajokat. A pasik szeretik, ha egy nőn van egy pici felesleg. A pasik nem szeretik, ha a nő állandóan a súlya miatt aggódik, és inkább nem megy a pasijával tengerparti nyaralásra, hanem elküldi a haverjaival, csak, hogy ne kelljen fürdőruhát felvennie, mert ducinak érzi magát. A pasija viszont őszintén mondta  a haverjainak, hogy az ég- világon semmi baja sincs a barátnője alakjával, számára tökéletes, szexi és vonzó. Miért nem hiszik el a nők, ha a pasi azt mondja nekik, hogy szépnek, és vonzónak találja?

 És, hogy ez hogy jön a szerelem témájához? Ha a párkapcsolatodban azon aggódsz, hogy nem vagy vonzó a pasid számára, és nem hiszed el, hogy őszintén elfogad, akkor mit vársz ettől hosszútávon? Ha ezt a véleményt kétkedéssel fogadod tőle, akkor más dolgokat sem hiszel el neki? A nők nem tudnak különbséget tenni őszinteség és hazugság között? Ha így van, akkor nem ismerik a férfit, de leginkább önmagukat nem.

 Ha Te nem fogadod el magad olyannak, amilyen vagy, persze, hogy nem hiszed el a pasidnak, ha dicsér.   Amíg önmagaddal nem vagy egyenesben, másokkal sem leszel. Ezt hosszútávon hogy lehet csinálni? Ez azt eredményezi, hogy folyamatosan egy színházat játszol, leginkább saját magadnak. De egyszer csak ez a lufi is ki fog pukkanni, és hangos lesz, és a nő megerősíti önmagát abban, hogy a kapcsolat végét az eredményezte, hogy ő ne volt elég vékony és kockás hasú.

 A kockás hasú lányok ( tisztelet a kivételnek!!!) nem mosolyognak, nem spontánok,  merevek és bábú szerűek. Mindenre természetellenesen reagálnak. Miért van az, hogy a pasik kevésbé hiúak, mint a nők. Hiúak a pasik, olykor durvábbak, is, mint a nők, de én most az egészséges hiúságról beszélek. Mi nők szeretjük, ha egy pasi kócos, meg borostás. Vonzónak találjuk, holott valaki azt is mondhatná rájuk, hogy igénytelenek. Nem azok, csak nem fognak alapozót felkenni magukra egy szombat délutáni filmnézéshez. Tehát, ha ez nekünk vonzó, akkor a nők többségének miért esik nehezére olykor ugyanilyennek lenni, igen, mint egy pasi. Ettől még  a nő, nő marad, de minden nőben ott van a férfias énje is, ha tetszik, ha nem. Őt is hagyni kell élni, mert a nőben lévő férfi nagyon vonzó.  

 Az alapozót és a púdert egyszer le kell mosni a micellás arclemosóval, és akkor a tükörben az igaz arc látszik, nem a festett. Amíg egy nő az igazi mivolta és valósága elől menekül a festett vagy épp képzeletbeli sminkje mögé, addig nem lesz igazi és őszinte az érzelmi élete sem. Ha képes ezt levenni vagy levetkőzni, és bele mer állni a tükörbe és eljut az őszinte elfogadásáig, akkor viszont nagy esélye van egy szép és tartalmas élethez, társsal, vagy egyedül… 

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, ha megosztod! 🙂 

NoraS 

Címkék:
Tovább a blogra »