Évekkel ezelőtt még azzal butítottak minket, hogy eleve bűnösnek születtünk, és földi életünk a vezeklésről szól. Nos, ez a tézis ott azonnal meg is bukik, ha megnézel egy gyereket. Nyitott, őszinte, bűntelen, felszabadult, és mindent elkövet azért, hogy megkapja azt, amit szeretne, legyen az figyelem, törődés, játék, mese, vagy kaja.
Amikor egy felnőttet fotózok, azonnal összerezzen, és emeli a kezét jelezvén, hogy nem szeretné, ha fénykép készülne róla. Amikor pedig egy társaság eleget ivott, azaz szépre itta magát, a buli végére olyan képek készülnek, amiket utána vagy gondosan kitörölnek, vagy elrejtenek a fiók legmélyére. Vagyis, a felnőtteknek szükségük van „görcsoldóra” alkohol formájában, hogy igazán önmagukat tudják adni.
Tehát tisztának és hibátlannak születünk, de mire elérjük a bakfis korunkat olyan agymosáson megyünk keresztül, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy csupa görcs és megfelelni akarás az életünk, és lassan már azt sem tudjuk, kik is vagyunk valójában.
Hányszor hallottad eddigi életed során azt a szót, hogy KELL? Hányszor mondod magadnak naponta ezt a szót, hogy KELL? Reggel korán fel kell kelnem, mert dolgozni kell mennem. El kell vinnem előtte a gyerekeket az iskolába, munka után be kell vásárolnom, vacsorát kell főznöm, és még tanulni is kell! A gyerekkel. A kétéves gyereknek pedig azt mondja az anyukája, hogy meg kell! Enned a spenótot, mert tele van vitaminnal.
Mond ki magadban vagy hangosan a szót: Kell! Milyen érzéseket vált ki belőled? Szerintem feszültséget és ellenállást. Ha mindig azt hallod vagy mondod, hogy kell, azokat a dolgokat sosem fogod szívesen csinálni, sőt, meg sem csinálod. Nekem sok évembe telet mire valamelyest le tudtam szoktatni a szüleimet arról, hogy a kell, és elvárni szavakat használják. Egészen egyszerűen szinte sosem tettem azt, amit ők elvártak tőlem. Ellenállást váltott ki belőlem, és még ha tudtam, is, hogy valóban meg kell tennem valamit, vagy elintézni, vagy megoldani, nem tettem. Ha egy tevékenységhez hozzátársítjuk a kell szót, a hideg futkos rajtunk, és egy halom pótcselekvést fogunk tenni, csak, hogy ne kelljen ezt vagy azt megtenni.
Van egy sokkal jobb szó, ami viszont szinte azonnali cselekvésre ösztönöz mindenkit, ez pedig az AKAROM. Most mond ki magadban vagy hangosan, hogy AKAROM! Azt gondolom, hogy lényeges a két szó közötti érzelem és motiváció. Az már egy másik kérdés, hogy az akarom-ot hogyan érjük el önmagunkkal vagy másokkal szemben, de ennek is megvannak a maga fortélyai, anélkül, hogy magunkat, vagy bárkit is manipulálnánk.
Tételezzük fel, hogy van egy fontos elintéznivalód, ami nem éppen kellemes téma, de tudod, hogy muszáj a dolog végére pontot tenned. Amíg azt mondod magadnak, hogy el kell intéznem, nem fog történni semmi, csak a halogatás, azzal meg megint rossz dolgok jöhetnek. Ám amikor ezt megváltoztatod, és úgy fogalmazod, hogy el akarom intézni, és valóban szívből is jön, akkor valahogy egyszerre minden valós vagy vélt akadály eltűnik, és mintha segítők hada érkezne melléd, rekord gyorsasággal oldod meg a dolgodat.
Nekem is voltak olyan tennivalóim, amiket sokáig halogattam. Volt benne félelem a kudarctól vagy, hogy még nagyobb probléma kerül elő közben, és persze lustaság is, no meg a KELL! szó borzasztóan negatív hatása. Aztán eljutottam egy pontra, ahonnan már nem volt visszaút, és szembe kellett mennem a dologgal, fel kellett vállalnom minden velejáróját, de amikor nekiláttam, nem hittem el, hogy nyíltak az ajtók, kedves és barátságos ügyintézőnél kötöttem ki, aki segítőkész volt és ellátott hasznos tanácsokkal és ötletekkel is. Egyszóval valahogy mindig a lehető legjobban jöttem ki a dolgokból. Igen, segíts magadon, Isten is megsegít. Arról nem is beszélve, hogy amikor megoldottad a helyzetet jól és eredményesen, annyi energia szabadul fel benned, hogy ekkor jön a hegyeket tudnál megmozgatni érzés, és szinte kéred a következő feladatot.
Melyik hangzik jobban, el kell mennem az osztálytalálkozóra, vagy az, hogy ott akarok lenni az osztálytalálkozón? Ez nem azt jelenti, hogy megerőszakolod magad, mert, ha valóban nincs kedved a régi osztálytársakkal találkozni, akkor ne tedd. Sose tudom elégszer mondani, hogy a szavaknak és persze a gondolatoknak mekkora ereje van, hatalmas.
Köszönöm, ha megosztod 🙂
Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, ha megosztod! 🙂
NoraS
Kommentek