Ne erőltesd!

Hol induljak el ezzel a kérdéssel, kapcsolatban? Nehéz, mert egyszerre jut eszembe milliónyi gondolat. Az erőltetni  szóban benne van az, hogy erőt gyakorolni valamire vagy valamivel kapcsolatban. Nyilván magamból indulok ki, hiszen a falra mászom attól, ha olyan dolgot akarnak velem csináltatni, amihez semmi kedvem.  Amikor nem hagyják meg  számomra a döntés lehetőségét, hogy akarom-e az adott dolgot vagy sem.  Amikor nem hagynak nekem időt, hogy átgondoljam a dolgot, és eldöntsem, hogy szívesen megteszem-e magamtól.  Ilyenkor jön elő belőlem a már csak azért sem! Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

Empátia készség szükséges ahhoz, hogy ne erőltessek másokra olyan dolgot, amit én sem viselnék el.  Viszont azt látom nap, mint nap, hogy erőszakosan és manipulálva akarnak elérni emberek valamit másokkal kapcsolatban.  Mi a jó ebben? Miért akarja egy nő megváltoztatni a pasiját? Miért erőltet egy szülő bizonyos dolgokat a gyerekére? Miért manipulál egy munkáltató?

Ez valahol bizalomhiány, hogy nem nézi ki a másikból,  el tudja dönteni, mit szeretne, és azt hogyan, és részben hatalom gyakorlás, hogy rávegyen valakit valamire, ami nyilvánvalóan az erőszaktevő számára lenne előnyös dolog. Miért nem tiszteli meg a másikat azzal, hogy kinézi belőle  a döntésképességét? Miért akarnak mások dönteni helyettem, amikor az én világomat én élem meg, és én látom át. Minden ember képes eldönteni, hogy mi  a jó és mi a rossz a számára.  Ha pedig mégsem, akkor had kérjen ő tanácsot, vagy ötletet.  A döntéseinkért és annak eredményéért mi vagyunk a felelősek, nem egy másik ember.

Miért akarja egy nő mindenáron megoldani a barátnője magánéleti válságát, és akár kiabálva, okoskodva próbálja rábírni egy lépés megtételére, vagy döntéshozatalra? A saját dolgainkat nekünk kel megoldanunk, akkor is, ha azt az adott pillanatban még nem látjuk át. Tény, hogy egy kívülálló jobban lát néha dolgokat, de ahhoz nincs joga, hogy megmondja mit tegyek, maximum ötletet vagy tanácsot adhat.

Miért erőltetnek egy kisgyerekbe olyan főzeléket, amit ő nem szeret, és tele köpködi vele a lakást. Miért nem fogadja el a szülő, hogy a gyerek képes eldönteni, hogy ő azt az ízt nem szereti.  Inkább örülne neki, hogy segít a gyerek a táplálkozásban, és ilyen apró léte ellenére, már van önálló gondolata, és döntése.

Miért nem segítenek az emberek egymásnak inkább abban, hogy minden pillanatban, minden helyzetben képesek legyünk önálló döntést hozni, amiért persze a felelősséget és a következményeket is vállaljuk, hogy tanulhassunk a hibákból, vagy erősödjünk a sikerünk által. Mindenkinek joga van elkövetni a saját hibáit, ezzel jár a fejlődés. Senki sem úgy született, hogy mindent tudott, és ismert.  Az okoskodás, beleavatkozás, „majd én megmondom, hogy mit tegyél” nem működik, mert nem vagyunk egyformák.  Lehet, hogy én úgy oldok meg egy helyzetet, hogy kilépek belőle, és rábízom az időre és a körülményekre, de más valaki pont az ellenkezőjét fogja tenni, cselekvővé válik, és nála működik is.  Ne akard mások életét élni, ne akarj belelátni mindenbe, ne akard eldönteni mások helyett, hogy mit tegyenek. Hagyd, hogy egyedül oldja meg, légy vele türelmes, és szavazz neki bizalmat. Biztos vagyok benne, hogy nagyobb és tartósabb eredményt fogsz elérni, és hálás lesz neked ezért.

Köszönöm, ha megosztod! 🙂

NoraS